Ha a fornosi ifit megkérdezzük, hogy mi volt Január 28.-án, akkor mindenki egyöntetűen azt mondják: „Beszkid”. Az idén már 4. alkalommal jutottunk el a Beszkid megálló közelében található hegyre, mely Volóc és Szkolé között húzódik meg. Aki vonattal már járt Kíjev, az tapasztalta, hogy a Kárpátokon keresztül 4 alagút van. És az utolsó alagútból kilépve az első állomás, mely az alagúttól kb 4-500 méterre található ez a megálló. Sok minden változott a tájon, elsősorban az, hogy lényegesen kevesebb fa található, már rögtön kilépve a vontból is észrevehető. A hegyoldal szinte teljesen üres. És ez már a tavaly is így volt, bár pótlására nem látunk újabb facsemetéket.
Az újdonság még az, hogy egy új generáció léphetett be az ifibe, azok, akik már 7 osztályosok lettek, és először jöhettek velünk a Beszkidre. Mindenki nagy elvárásokkal volt eziránt a kirándulás iránt. Odahaza nemrég mutatkozott meg a hó, nem igazán volt lehetőségünk szánkózni, csúszkálni. Váradalmainkat hatalmasan felülmúlta, mivel a hó helyenként derékig ért! A pályát az előttünk néhány nappal már alaposan előkészítették, csodásan sima egyenletes volt. Igaz, ez nem maradt így, mikor 56 fiatal és felnőtt elkezdett fóliákon csúszkálni. Ez csúszik a legjobban, jobban, mint bármilyen szánkó! Voltak síelők is, picit aggódtunk miattuk, mert volt, hogy a fiataljaink között lavíroztak, de megegyeztünk, hogy a domb melyik oldalát használják ők, és melyiket mi.
És elkezdődött a csúszkálás! Valami csodás volt látni a csillogó szemeket, a megelégedett arcokat, akik élvezték minden pillanatát az ottlétünknek. Igaz felvonó az nem volt, és a kb 100-110 m hosszú pályát lefelé egy szempillantás alatt meg lehetett tenni, de felfelé bizony gyalogolni kellett. Épp megjegyeztük, hogy nem lenne rossz egy felvonó, amivel könnyedén feljuthatnánk a kiinduláshoz.
Dél környékén volt az első szünet, amikor a kalóriaveszteségüket pótolhatták, Előkerült szendvics, és mindenféle finomság, volt terülj-terülj asztalkám… És sokan hamar végeztek és folytatták a féktelen száguldozást. Volt, aki olyan gyorsan suhant, hogy nem tudtuk lefotózni! Voltak csoportos akciók, egyéni rekordok, hógolyózás és természetesen egyes lányok megfürödhettek a srácok jóvoltából a friss porzó hóban J
És az ottlétünkkor nem csak a ricsajozásunkkal, az öröm hangjai hallatszottak, de dicsértük az Urat énekekben! Áhítatunk a béna meggyógyítása alapján volt, melynek üzenetében elhangzott, hogy két csoport alakult ki, akik csodálkoztak, és akik hittek a Mesterben! Csak persze az a gond, hogy ki milyen eredménnyel távozott? Akik Hittek, üdvösséget nyertek, akik csodálkoztak, csak vallásos életüknek adtak teret, de Jézust, mint Megváltót nem ismerték fel! A fiatalokat arra hívtuk, hogy Krisztusba vetet szívvel térjenek haza! Legyen imádságunk, hogy a mi Urunk igéje munkálkodjon minden fiatal szívében!
S végül elindulhattunk haza. mindenki nagyon várta, hogy beülhessünk a vonatba. Mire hazaértünk majd nyolc óra volt. Azt hiszem, hogy mindenki hamar ágyba került, és mély álomba merült, mert egy ilyen mozgalmas nap után az ember csak egyre vágyik – egy kiadós pihenésre! Hálásak vagyunk az Úrnak a csodás napért, és az Ő oltalmáért. Áldott legyen az Úr neve!
