2013. augusztus 14., szerda

A nagy pancsolás napja



 Így emlegették maguk között és a Facebook-n a fiatalok a július 27.-i eseményt. Mivel lassan nyár vége van, úgy láttuk itt az ideje egy újabb találkozásnak, illetve az első olyannak, ahol már nem csak az ifi vezetők vannak jelen, hanem maguk az ifiseink is.  Július 27.-én került megszervezésre ez az alkalom is, amelyen sajnos csak 5 falu ifisei vehettek részt, de így is elég magas volt a létszám kb 80 fiatal: Fornos, Dercen, Gát, Gut és Izsnyéte. A magas létszám miatt két buszt is megrendeltünk, ami hála Istennek meg is telt. 
      A buszok egy időben, reggel 800-kor indultak Fornosról és Izsnyétéről, 
      akik felvették a többi faluból is az erre jelentkezett emberkéket:      
      *busz - Fornos + Dercen + Gut  
      *busz - Izsnyéte + Gát

Már jóval elmúlott 9 óra, mire megérkeztünk a Borzsa folyóra. Lepakoltunk külön kis csoportokba- mivel nem csak mi voltunk ott -, ki a parton, ki a kis köves szigeten. Jókedvből nem volt hiány, hiszen mindenki nagyon szeretetett pancsolni, a fotókon is látszik.
De a sok pancsolás közben mindenki megéhezett és hála az Úrnak össze fogott erővel sikerült is főznünk egy nagyon finom bográcsost. Mások, akik meglátták milyen egy üsttel főzünk, csak ezt mondogatták egymásnak különböző nyelveken: „Nézd, ezek milyen egy kondér bográcsot főznek!” De ez nekünk nem okozott gondot, hiszen mind megettük!
A kirándulás elengedhetetlen része az áhítat volt, amit Barta András, az alapszervezetünk elnöke tartott. A téma aktuális volt, hiszen a jövőnkről és a terveinkről szólt, hogy mennyire hagyjuk, hogy Isten irányítson bennünket és formálja jövőnket. Imával és sok-sok énekkel zártuk illetve kezdtük a közös áhítatunk. Az ének egyeseknek tetszett és közelebb jöttek minket hallgatni, mások viszont már alig várták, hogy mikor fejezzük be, de mi továbbra is dicsértük az Urat.
Délután 1630-kor szólt az a szomorú mondat, hogy ideje kijönni a vízből és összepakolni, mert indulunk haza. Hazafelé ugyancsak zengett tőlünk a busz, hiszen mindenki elmesélte a másiknak, hogy milyen jól érezte magát és szervezhetnénk gyakrabban ilyen eseményeket, hisz „a résztvevők rá már megvannak csak a meg kell szervezni!”.