Vizes nap

Egy újabb felejthetetlen nap az ifink életében

 

Tegnap, azaz 2015. augusztus 9.-én délután megismételtük a tavaly nagyon megkedvelt vizes napot. A délután folyamán rengeteg játékra, többek között baseballra és focira volt a résztvevőknek lehetőségük, beszélgetésekre és más egyéb elfoglaltságokra. Időközben megérkezett a várva várt víz is, az egyik nagy ifisünk közreműködésével, aki kész volt elhozni nekünk a tetthelyre egy 1000 literes lajt vizet, amiből a nap végére egy csepp sem maradt.

Ám mielőtt elnyelte volna a kiszáradt föld és a ruhánk a sok vizet egy 5 állomásból álló vetélkedőn vehettünk részt tele vicces jelenetekkel, szórakozással és vízzel. Persze mindenki alig várta mikor lesz már vége, hogy végre szabályok nélkül locsolhassák egymást és magukat a hőségben.

A vizes ruhák átvétele után, amikor már a nap lehanyatlott közösen leültünk, énekeltünk és hallgattuk Isten igéjét, ami nem a vízről, hanem a tűzről szólt a Malakiás 3:3 alapján: „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait”. Isten is addig tisztogat minket, amíg olyanokká nem leszünk, mint Ő, amíg meg nem látja magát benne, hogy az embereknek is látható legyen, milyen Istenünk van!

„ZŰR AZ ŰRBEN VAGY AZ IFIBEN?”

2015. április 26.-án egy kis zűr kavarodott a fornosi nagy ifivel, mert ifire menet rossz irányba fordult a kicsi csapat és a fornosi gyülekezeti terem helyett a derceni Tábita központban kötött ki. Igaz, hogy nem 15 perc, hanem 1óra 15 perc volt az út oda, hiszen gyalog keltünk át a vadonban, mégis megérte, hiszen az út tele volt meglepetésekkel, nevetésekkel és sok-sok „állattal”, jó értelemben! (fácánok, siklók, békák, gyíkok, meg ilyesmik).  Útközben találkoztunk pár nehézséggel: sérülések, vadászat vad nélkül, komisz autósok, akik nem hagyták szegény népet gyalogolni és minden áron fel akartak minket szedni, de mi eltántoríthatatlanok voltunk a célunktól, a gyalogtúrától.

Persze Dercenben a helyi lakosok, akik minden utcában minden lócát teliültek kicsit furcsállták, hogy mit keres 14 idegen fiatal Dercen eldugott mellékutcáin. Egyesek azt gondolták, szektások vagyunk, mások szerint diszkóba mentünk, de a legérdekesebb mégis ez volt: „Mi van ma, valami gyűlés?”, na és a válasz: „Nem, csordásválasztás!”. De a lényeg az, hogy 10-15 perces késéssel megérkeztünk a derceni ifisekhez, akik már nagyon vártak minket, legalább is az elmondásuk szerint.

Érkezésünk után azonnal akcióba lendültünk és énekeltünk a szintén 14 derceni ifissel, így összesen 28-an vettünk részt a Mérce KRISZ Alapszervezet 2015-ben első Fornos - Dercen ifi találkozón. Éneklés után megnéztünk egy filmet betömörülve a spanyolfalas kis ablakmentes terembe, ahol tiszta moziban éreztük magunkat. A film kb a gyerekkorunk legelejéből származik, 1996, „Zűr az űrben”. Persze a meglepetések sorozata még koránt sem ért véget. Negyed nyolc körül, a film közepénél szünetet tartottunk, mert a derceniek nagyon finom pizzával vártak bennünket és nem akarták, hogy a film után kaja nélkül hazainduljunk (mert így lett volna), ezért a közepén ettük meg. 

Az alkalom után hazaindultunk, ismét gyalog, bár a derceniek jó szívűek voltak és haza akartak minket fuvarozni, de mi nem engedtük, mert gyalogolni akartunk és még volt egy csomó csokink és sütink, amit a hazaútra tartogattunk. Ne de a haza út sem volt zökkenőmentes: jöttek-mentek a fellegek, csepergett az eső, mi pedig nem tudtunk sietni, mert már elfáradtunk, na meg azok a magas dombok és fél 10-kor az erdő! Na de minden rendben volt, hiszen ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

Egy szó, mint száz: nagyon élveztük ezt a kis kiruccanást, átruccanást, mert ismerkedtünk a derceni szomszédos ifivel és egy nagyon jó programban vettünk részt finom pótvacsival. Legközelebb ti következtek Dercen, Gát, Munkács, Rákos, Izsnyéte! Várunk rátok és egymást is látogassátok meg, még ha nem is gyalog! 

SOLI DEO GLORIA!

 S.T.

Újjult erővel

             Március 15-én a magyarság nemzeti ünnepén a Mérce KRISZ Alapszervezet is ünnepelhetett, hiszen egy újabb közgyűlést tartottunk, ahol új elnököt választottunk. Az egész alkalom Dercenben, a Tábita központban volt megrendezve, ahol bár kevesen vettünk részt, mindössze 12 tag + a KRISZ új elnöke Sipos József, de célt értünk.

             Az egész gyűlésünk első mondata eléggé vicces volt: "Béla 5 perc alatt behálózta a termet!" Persze előtte sem ültünk némán, csak ez volt az a mondat, amikor már mindenki megjelent és végre nekiláthattunk a komoly feladatoknak. Elénekeltünk néhány éneket, majd a Mérce leköszönt elnöke, Barta András köszöntötte a jelenlévő tagokat, illetve a KRISZ elnökét és megkezdte az alkalmat egy imával.

            A közgyűlés elején Sipos József ismertette a KRISZ kulisszatitkainak egy kis részét, a céljait és meghívott minket a Bereg Campen tartandó "Maradj talpon!" című hétvégére, amely áprilisban lesz.  

Ezt követően imádság és egy áhítat következett, a János 15: 11-16-ból. Ezek voltak a főbb gondolatok, melyekre jó minél többször visszaemlékezni:

• a tanítványság egy örömteli élet
• nekünk az örömöt kell kisugározni, hogy mások is vágyjanak Krisztushoz, ne pedig elijesszük őket a bús komorságunkkal
• volt egy kis történet a tengeri csillagokat bedobáló kisfiúról, tanúlsága: nem tudunk mindenkit Krisztushoz vezetni, de akik ránk vannak bízva, a környező barátainkat, szüleinket igen, ezért tegyünk is meg minden tőlünk telhetőt
• nem kell túl nagyot álmodni, de kicsit sem
• nem minden fér bele a keresztyén életvitelbe, mert vannak olyan örömök, amik nem
• az lehet a legnagyobb örömünk, hogy az Isten megváltott gyermekei vagyunk, ezért már most kell örülni, és örömmel gyümölcsöket teremni
• de ez az öröm nem természetes, ezt kérni kell Istentől, és Ő nem sajnálja, ad is

       Az áhítat után még feltehettünk a KRISZ elnökének különböző kérdéseket, persze tudtuk a határokat, így az egyetlen mégis ésszerű és helyén való kérdés Létai Bélától származott, aki "5 perc alatt behálózta az egész termet", mégpedig a KRISZ új online regisztrációjáról. Meg is kaptuk rá a kielégítő választ.

       És csak ezek után tértünk rá a közgyűlésünk fő részére. Barta András, a volt elnökünk tartott egy rövid kis áhítatot, vagyis szólt néhány szót az Ézsaiás 61: 1-6, 10-11 versekből, szintén az örömmel teli szolgálatról, bár egyáltalán nem beszélt össze a két vezető az elmondásuk szerint. Imaközi következett, ahol sajnos a jelenlévők nagy része nem imádkozott hangosan, de hisszük azt, hogy Isten meghallgatta a csendben elmondott imáinkat is.

       Közgyűlésünk 2 napirendi pontja a tisztújítás illetve a Mérce 21 hónapos életének a kiértékelése volt. Persze a tisztújítással kezdtük, mert néhányunknak sietős volt a dolga, mert nagyon messzire utaztak. Minden posztra volt legalább 5-6 jelölt, de ebből csak 2-3 vállalta el a jelölést.  A következő eredmények születtek:

• Elnök - Balázs Tóni, Dercen
• Alelnök - Barta Gyöngyi, Fornos
• Titkár - Simon Tünde, Fornos
• Pénztáros - Doktor Noémi, Rákos 

         Az elnök az eltávozása előtt ismertette céljait jövőre nézve, amit az 1 éves mandátuma alatt szeretne mindenki együttműködésével végrehajtani.

         A második szakasz egybefolyt a szeretetvendégséggel és majdnem belenyúlt az ifibe is. Megbeszéltük, hogy milyen pozitív dolgok történtek, illetve milyen negatív dolgok és ki tűztünk célokat is, hogy min kell változtatni és hogy milyen programokat szeretnénk a jövőben is megtartani:

1. pozitív dolgok

• sokakat megismertünk
• a közös programok

2.  negatív dolgok:

• nincs egyértelmű vonzódás még a szolgálók felől sem sokszor
• nincs kapcsolat 
• sokan tehernek és kényszernek érezték

3. Célok, programok:

• évi 2 csendesnap, hétvégék, pancsolás
• nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy bevigyük a Mércét a köztudatba (Facebook  profilkép csere stb)
• több és gyakoribb beszámolók készítése
• személyes megszólítások
• ne mindig csak azért panaszkodjunk, hogy nem jönnek el a többi szolgáló emberek, hanem turbózzuk fel a már működőt, hogy legyen kedvük becsatlakozni hozzánk

Ezen történések után, kb 3,5 órás beszélgetés és közgyűlés után mindenki szépen hazatért a saját kicsi falucskájába vagy épp messzi otthonába.

Készítette: Simon Tünde

"Ez itt a vadkelet" :)

         

  Sok szervezés és munka eredményeként megszületett az idei, 2015-s évünk első vetélkedőestje, a Western ifi. Tavalyi szokásunkhoz híven, az idén is egy napra maskarába bújtunk, hogy ezzel is picit színesebbé tegyük az ifijeinket. A tavalyi retro stílus után az idén kicsit távolibbat választottunk, a vadnyugatit, bár mi a vadkeleten lakunk. Ez a jelmezeken is meglátszott: voltak banditáink, sherifek (2 is), az apache törzs apraja-nagyja, az utolsó mohikán, sőt még a Dalton fivérek mamája és 1-2 kocsmáros is feltűnt.

             Persze ez az alkalom sem maradhatott igei rész nélkül. Az est témája Isten szeretete volt, ami egyben a vasárnapi szabad idő klubjaink "Isten tulajdonságai" című sorozatának befejező és összefoglaló része.Bár néhányan azt  mondják, hogy kívülről fújják már, hogy Jézus hogyan és miért halt meg, mégis fontos újból és újból hallanunk, hogy megerősödhessünk Őbenne és ismét teljes szívvel égjünk érte. "Isten nem azért szeretett minket, amiket teszel vagy éppen nem teszel, hanem azért, mert fontos és értékes vagy neki, hiszen nagyon sokat fizetett te érted: a legdrágábbat, az egyetlen Fiát, aki érted is meghalt ..." hangzott el az áhítat során.

             Az ifjúsági presbitérium tagja szervezték rendhagyó módon az esttét, és meg is látszott rajtunk az összeszokottság, mert mindenki megtalálta a helyét, dolgát: volt, aki a technikai részért felelet, volt, aki a játékokért, egyéb közös programokért és a vetélkedőért, és voltak olyanok is, akik a csapatok lelkesítésért, egy biztos - mindnyájan jól éreztük magunkat a saját szerepünkben.

            Voltak közös programjaink - tánc, éneklés, bölényvadászat - és voltak csapatjátékok a vetélkedő keretén belül - dárc, ping-pong pattogtatási párbaj, vidám story és vers írás megadott szavakkal, amik elég érdekesen és viccesen alakultak. A vetélkedő lezárása után szeretetvendégség következett, majd eredményhirdetés.

          Mivel március 8.-a volt, az ifi "Férfi" tagjai sem feledkeztek el a lányokról: megleptek minket egy kis csokival és kézzel készített könyvjelző kis lapocskával, amelyiken egy ige szerepelt. Mindezen események egy estébe való beszorítása után hazatértünk vissza a Vadkeletre. :)

Készített: Tünde

Beszámoló avagy kiruccantunk

        Február 20-22-én a fornosi ifisek szolgáló csoportjának nagy része - az ifjúsági presbitérium 10+3 tagja - útra kelt, hogy a GYEK beregszászi székhelyén, a missziós házban eltöltsön egy bensőségesebb hétvégét igei alkalmakkal, beszélgetésekkel megfűszerezve.

        Már a hétvégére való eljutásunk is, lassan már fornosi ifis utazási hagyományoknak is beillő módon, eléggé érdekesen indult. Azért, mert ahányan voltunk, annyi féle módon és időben érkeztünk meg: voltak, akik hajnal hasadáskor útra keltek, mások a délutáni buszozást választották, pár szerencsésebb tagunknak pedig az autók nyújtottak segítséget :) De az esti előadásra, hála az Úrnak mindnyájan minden féle harcászati eszközünkkel megérkeztünk.

   A korán érkezők persze felfedező túrára indultak: megtekintették az épület minden csücskét, tesztelés alá vetették a hozzá tartozó csodazongorát, de leginkább a későbbiekben törzshelyünké vált konyhai részleget. Az ott eltöltött rövid idő máris rávette őket a serénykedésre, és Hamit is megszégyenítő módon megalkották a "csodapalacsinta" tésztáját. Mindezen történések alatt befutott mindenki.

        Nemsokára összegyűltünk az előadói nagy teremben, ahol neki fogtunk Istent dicsőíteni énekhangunkkal, remélhetőleg a szomszédok utólagos panaszbejelentései nélkül :) Valószínűleg kedves előadónk Olasz Tímea megérezvén a környék ebeinek a félelmét, amelyet az énekhangunk váltott ki, megszaporázta lépteit és már köztünk is termett, majd tolmácsolta Isten üzenetét. Az előadás általunk kért témája a "Megtérés és üdvbizonyosság" volt, amelyben a megtérést egy teljesen új, eddig szokatlan oldalról közelítettük meg. Ezt követően egy fórumbeszélgetés alakult ki, ahol kiveséztük a témát minden oldalról, irányból, majd palacsintáztunk.

       A konyhai részlegen teljesen mi tevékenykedtünk, így időnk nagy részét ott töltöttük. Mint kiderült mind pótolhatatlan mesterszakácsok vagyunk! :) Mindnyájan hozzátettünk valamit a főzéshez, aminek eredményei pompás ételek lettek. Egy szóval egy teljes hétvégén át ismerkedtünk egymással és a gasztronómia kulisszatitkaival.

      

A péntek esténket egy éjszakai városnézéssel zártuk, ahol megnézhettük Beregszász központját. Persze zárás képen még hagytunk annyi energiát, hogy összegyűljünk egy esti vagy inkább éjféli áhítatra és imaközösségre, majd mind nyugovóra tértünk.

       A pótvacsi talán elég volt egy ideig, de sokunkat az étvágya ébresztette fel már jó korán reggel. A beosztott fiú szakácsok ezért elkészítették nekünk a reggelit, majd elmosogattak utána némi segítséggel.

       Szombaton két előadásunk volt, mindkettőt  Bányai Marinka Ibolya tartotta. A témák összefüggőek volta: keresztyén életvitel, illetve elhívás a szolgálatra. Mindenki, akinek csak voltak kérdései és véleménye, az megosztotta a többiekkel és megbeszéltük.

   

     A szombati napunkon helyet lelt magának a vidámság és a játék is, de a komoly dolgok is előtérbe kerültek. Este részt vettünk az Ibolyáék által elkészített imasétán, amit talán senki sem fog elfelejteni! Ezek után kipróbáltunk egy új játékot a "Hangolót", amely sokak személyiségébe, lelki világába vagy épp vágyaiba engedett betekintenünk némileg. Voltak, akik fáradságuk miatt egyből közelebbi kapcsolatba bonyolódtak az ágyukkal és annak minden tartozékával, voltunk viszont néhányan, akik még fenn maradtunk beszélgetni.

       Vasárnap nem kellett bajlódnunk az ebéd elkészítésével, ugyanis annyi kajánk maradt szombatról, hogy még bőven haza is tudtunk hozni az itthon maradt ifiseknek is belőle.

       A hazautazás megint csak nem múlhatott volna el unalmasan akadályok nélkül ... Miután lelkiismeretesen próbáltuk rendbe rakni a missziós házat, csomagjaink bevándoroltak az Ibolyáék autójába, így megkönnyítve indultunk el a közeli buszmegállóra. Rövid várakozás után megérkezett  a buszunk, így jókedvűen zötykölődtünk hazafelé.

       Estére mind részt vettünk az ifjúsági alkalmunkon, ahol kiderült, hogy mindnyájunk legkedvesebb délutáni programja az alvás volt. :)

Lassan oszlik a sötétség

Ma este kezembe került egy W.W.J.D. (What Would Jesus Do) karszalag, és ami megrémisztett, az az, hogy tök fekete volt

. Lefagytam. Az első gondolatom az volt, hogy a fiam depis, mert az ő holmija körül találtam. Nos, ez nem újdonság, mert a fiatalok gyakran vannak a depresszió különféle formáiban, meg persze szintjein. Hááááááát, gondoltam, akkor ez nálunk is elkövetkezett.  De ahogy forgattam, egy igehely is bele volt préselve abba a gumi karkötőbe: 1 János 2:8. Bevallom, a rész első verse a kedvencem. Már nem is emlékszem, hogy mikor olvastam el az egészet. S mikor elolvastam, abban a pillanatban minden megvilágosodott. Miért is fekete. Mikor a Google keresőbe beütöttem, akkor észrevettem, hogy szinte mindegyik karkötő fekete. ---- Érzem a feszültséget --- J Már várjátok, hogy mi lehet odaírva abba az igeversbe: „Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.”Az eredeti fordításban folyamatos jelen található, amely azt mutatja, hogy a sötétség elkezdett oszladozni. Ez komoly reménység minden hívő számára. Ez nem a világban fellelhető sötétséget jelenti, nem a barátaitok vad, és mocskos beszéde fantáziája, hanem ez épp RÓLAD beszél. Igen, rólad, aki már Isten gyermeke vagy. A sötétség, amiből kijöttél, az folyamatosan oszlik. A gondolkodásod, a beszéded, viselkedésed mind erről árulkodnak. Pont ezt fejtegeti az igeszakasz további része.

         Tehát, akkor a sötét karszalaggal „kezdünk”, ami lassan kezd világossá válni. És pont ez a csúcsa az egésznek, hogy felteszem magamban azt a kérdést W.W.J.D. vagyis, mit tenne Jézus! Péter apostol a levele végén egy áldással fejezi be tanítását, ami így hangzik: „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. „Pt 3:18;”A sötétség oszlásának a feltétele az, hogy minél inkább megismerjem az én Megváltómat Jézus Krisztust! Nem lehet növekedni Krisztusban anélkül, hogy nem olvasnád a Szentírást. Sokan megspórolják ezt az életükben, és azt tapasztalják, hogy bukdácsolnak a hitben. Kedves barátom, most egy új parancsot kaptál. A W.W.J.D. karszalag arról szól, hogy együtt munkálkodsz Krisztussal. Engeded, hogy formáljon, hogy az Ő akarata átjárjon. Ez nem egy varázsszó, amit folyton mondogatnunk kellene, hogy mit tenne helyettünk Krisztus, hanem azt jelenti, hogy az idők folyamán egyre inkább hasonlóvá válok Krisztushoz! Lassan szürke lesz a karszalag, majd egyre világosabb! Ugyanakkor van egy varázsszóm is :„DE”. Egy biztosíték, egy része ennek az igeversnek, amely felett átsiklunk, és sokszor nem erre alapozunk. Az pedig így hangzik: „…ami igaz őbenne és tibennetek…” Az eredeti görög szöveg valahogy így szólna: „az ő igazsága megjelent benne és bennetek” vagyis ahogy Pál mondja: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” ez a biztosíték, a reménységünk alapja. Ez viszont lezárt múlt idő. Vagyis megtörtént. Krisztusban vagy? Rábíztad magad? Akkor nem kell aggodalmaskodnod, már tökéletes vagy! Így lát Isten. Krisztus betakar! Az Ő igazsága nekünk lett tulajdonítva. Nem mi vagyunk szuper keresztyének, hanem Ő tökéletes, és ez nekünk bőségesen elég. Sőt, azt mondja az igevers vége: „már fénylik az igazi világosság” ez is egy folyamatos jelen idő, ami kifejezi a mi örömünket, hogy bár lehet, hogy a világ lábbal tiporja Krisztus nevét, az igazságot megállítani, fényét elvenni, hazugsággal legyőzni, jobb céllal meggyőzni már évezredek óta lehetetlen! Krisztusban a győztes oldalán állsz! a csata már az üres sírnál eldőlt, nem nekünk kell megvívni. Áldott legyen az Úr érte!

         Ezennel felszólítlak, hogy légy engedelmes, és figyelj Őrá aki a fej, hogy hadd oszladozzon az a sötétség.

Ja igen! Ha olvastad ezt, és van okostelód, akkor töltsd le a Bibolkát, és olvad a bibliát minden nap!

Ifjúsági hét Fornoson