Felpörgetjük az ifit!

Várunk mindenkit Péntek esténként, hogy közösségben legyünk egymással és Alkotónkkal!

Témánk : Jézus követése

A nagy pancsolás napja

 Így emlegették maguk között és a Facebook-n a fiatalok a július 27.-i eseményt. Mivel lassan nyár vége van, úgy láttuk itt az ideje egy újabb találkozásnak, illetve az első olyannak, ahol már nem csak az ifi vezetők vannak jelen, hanem maguk az ifiseink is.  Július 27.-én került megszervezésre ez az alkalom is, amelyen sajnos csak 5 falu ifisei vehettek részt, de így is elég magas volt a létszám kb 80 fiatal: Fornos, Dercen, Gát, Gut és Izsnyéte. A magas létszám miatt két buszt is megrendeltünk, ami hála Istennek meg is telt. 

      A buszok egy időben, reggel 8⁰⁰-kor indultak Fornosról és Izsnyétéről, 

      akik felvették a többi faluból is az erre jelentkezett emberkéket:      

      *busz - Fornos + Dercen + Gut  

      *busz - Izsnyéte + Gát

Már jóval elmúlott 9 óra, mire megérkeztünk a Borzsa folyóra. Lepakoltunk külön kis csoportokba- mivel nem csak mi voltunk ott -, ki a parton, ki a kis köves szigeten. Jókedvből nem volt hiány, hiszen mindenki nagyon szeretetett pancsolni, a fotókon is látszik.

De a sok pancsolás közben mindenki megéhezett és hála az Úrnak össze fogott erővel sikerült is főznünk egy nagyon finom bográcsost. Mások, akik meglátták milyen egy üsttel főzünk, csak ezt mondogatták egymásnak különböző nyelveken: „Nézd, ezek milyen egy kondér bográcsot főznek!” De ez nekünk nem okozott gondot, hiszen mind megettük!

A kirándulás elengedhetetlen része az áhítat volt, amit Barta András, az alapszervezetünk elnöke tartott. A téma aktuális volt, hiszen a jövőnkről és a terveinkről szólt, hogy mennyire hagyjuk, hogy Isten irányítson bennünket és formálja jövőnket. Imával és sok-sok énekkel zártuk illetve kezdtük a közös áhítatunk. Az ének egyeseknek tetszett és közelebb jöttek minket hallgatni, mások viszont már alig várták, hogy mikor fejezzük be, de mi továbbra is dicsértük az Urat.

Délután 16³⁰-kor szólt az a szomorú mondat, hogy ideje kijönni a vízből és összepakolni, mert indulunk haza. Hazafelé ugyancsak zengett tőlünk a busz, hiszen mindenki elmesélte a másiknak, hogy milyen jól érezte magát és szervezhetnénk gyakrabban ilyen eseményeket, hisz „a résztvevők rá már megvannak csak a meg kell szervezni!”.

 

Sport az evangélium árnyékában

Valamikor azt mondták, hogy a sport a béke követe. A

legutóbbi futballbajnokságokat megtekintve el kell, mondjuk, hogy brutális és véres sport lett a foci.

De mi keresztyének azt mondjuk, hogy a béke követe nem lehet más, mint maga Jézus Krisztus! Viszont a sport lehet egy kapcsolat, és gyülekezet építő esemény! Sőt Június 30.-án ezt is tettük. Sportoltunk az ige árnyékában.

A Fornosi Gyülekezeti sportnap egy olyan rendezvény volt, amelynek célja nem volt más, mint megmutatni, hogy a hívő embereknek nem csupán Bibliaismeretből lehet helyt állni, hanem akár a futballban, vagy épp a röplabda pályán.

Alkalmunkat igei bátorítással kezdtük, mely az 1 Korintus 9:24-27-ből „ Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre”.A versenyzők célja nem más, mint a győzelmi koszorú, a mi esetünkben a  győzelmi kupa. Viszont bármennyire is leszünk győztesek a sportban, vagy akár az üzleti életünkben, ha az Isten előtt majd mikor meg kell állnunk, akkor kárt vallunk, mert nem volt élő kapcsolatun k az Úr Jézus Krisztussal. Legyünk győztesek azzal, aki már egyszer győzött a kereszten, az Úr Jézus Krisztussal –hangzott az üzenet Gergely Szabolcs lelkészünk által. Vendégünk is volt, a testvérgyülekezetünkből az észak Írországi Templepatrick presbitériánus egyház lelkészházaspárja, és két gyülekezeti tagja. Richárd, a lelkipásztor Írországban több alkalommal volt játékvezető, és a mi kérésünkre itt is elvállalta, hogy a ő legyen a mérkőzések bírája. A bajnokságba 6 csapat jelentkezett, és két csoportba osztva, a sorsolás után megkezdődhetett a mérkőzések sora. Végül kiderült, hogy a focit, Fornoson bizony elég sokan kedvelik, mert csapatonként 7+1 játékosokkal játszottuk, s a nézők sem voltak kevesen. A meccsekről viszont el lehet mondani, hogy sportszerű, és minőségi játékok voltak. A tavalyi Gyülekezeti sportnapunkon többször kellett illetlen beszédért játékosokat kizárni, az idén mindössze egy alkalommal fordult elő, egy eléggé forró hangulatú meccsen. Azt is el kell mondani, hogy bár a foci egy igazán jó zsírégető sport, de a megterhelést megfelelő kalória bevitellel kellett egyensúlyozni, s ennek érdekében a presbiterfeleségek két hatalmas üst bográcsost főztek, mind a focisták és szurkolóik számára. Az, hogy egy étel mennyire volt sikeres, azt a kamasz srácok árulták el, miután már harmadszor járultak a terített asztalok elé. Hogy mennyire népszerű egy sport, azt általában a nézők, és az utánpótlás mutatja meg. Közel 300 ember jött el a bajnokságra, és ezek közül több mint 40 kisiskolás, akik között külön bajnokságot rendeztünk. A játékuk hasonlított a tóba dobott kenyérdarabkáéhoz, amit körberajzottak a pici halacskák, valahogy itt is azt történt. A labda köré csoportosultak a játékosok, és sok esetben a labda nem tehetett meg 5-6méternél többet hosszú időn keresztül. Persze ez a gyerekeket nem igazán bosszantotta, sőt, élvezettel és persze a maguk szakértelmével rúgták méterről méterre… A döntőbe két olyan csapat jutott, amely a tavaly sem tudta eldönteni, kik az erősebbek, így büntetőrúgással döntötték el, hogy ki a jobb, így a kupát már második alkalommal az Alvég FC vihette haza. Az első három helyezet érmeket és okleveleket vihettek haza, a kupa pedig vándorkupa lévén várja, hogy sorsáról jövőre döntsenek! Soli Deo Gloria – Mindenért Istennek legyen a Dicsőség!

Andris

Ahol ketten, vagy hárman,....vagy.....

Hála az Úrnak, megalakult egy újabb KRISZ Alapszervezet, amely a következő faluk gyülekezeteiből áll: Gát, Gut, Dercen, Fornos, Munkács, Izsnyéte, Beregrákos. Ez az Alapszervezet a Mérce KRISZ Alapszervezet nevet kapta, melynek több jelentése is van:

·         A Mérce folyó  érinti a falvak többségét

·         A szervezet tagjainak van egy mércéje, mely a Biblia

Az első lépés az alapszervezet megalakulásához egy hétvége volt, amelyet Papiban rendeztünk, „Életkonferencia” néven. Ez arra szolgált, hogy az ifjúsági csoportok jobban megismerjék egymást, ami meg is történt, hiszen többen már ismerték is egymást. Az Életkonferencián Szanyi György, a KRISZ elnöke is tartott egy előadást és elmondta az alapvető tudnivalókat az Alapszervezetek működéséről.

A hétvége nem maradt eredmény nélkül, 2013. május 26.-án sor került egy megbeszélésre, ahol eldőlt a legfontosabb kérdés: Legyen-e egy Alpaszervezet a környékünkön? A válasz egyértelműen igen volt. Ezt követően megtörtént a célok kitűzése, illetve kérdések megfogalmazása a vezetőség felé, amelyek nem voltak tiszták. 

2013. június 23. volt az a nap, amikor már hivatalosan is létezni kezdett a Mérce KRISZ Alapszervezet. Ez szintén egy megbeszélésnek indult, amelyen részt vett a KRISZ elnöke, illetve titkára, ám a végére átalakult megalakuló gyűléssé. Ezen az alkalmon 13 ember lett hivatalos KRISZ tag, akiket jelölni lehetett a Mérce KA elnöki, pénztárosi, valamint titkári posztjára, illetve csak ők, a „papiros tagok” rendelkezhettek szavazati joggal. A következő döntések születtek a szoros küzdelmek után: 

   -   Elnök - Barta András, Fornos

 - Pénztáros - Pocsai Viktória, Gut
 - Titkár - Simon Tünde, Fornos

A gyűlés elengedhetetlen része volt az igei szolgálat (Szanyi György), dicsőítés, valamint a szeretetvendégség. A gyűlésen elhangoztak a Mérce KA céljai, lehetőségei, illetve a nyári feladatok is.

Céljaink:

 -  az evangélium hirdetése, hitbeli nevelés

 - ismerkedés közös programokon keresztül a környező ifikkel

 -  információk a KRISZ-től

 - a házaspárok, veterán ifisek ifijének megalakulása és működtetése falunkként és a körzetben

 - családias légkör az ifik között, baráti társaságok kialakulása keresztény fiatalok között, esetleg      

          házasságok

  - utód nevelés

  - közös sport

  - ifjúsági hetek, hétvégék, napok szervezése

  - egy együttes megalakulása

Feladatunknak a nyárra kitűztük a szolgálni vágyó fiatalok névsorának összeírását a saját falunkban, megtölteni a KRISZ és Tini heteket, valamint elkezdeni az ifik szinkronizálását, azaz közös programok szervezése különböző helyszíneken, melyeket az ifik felváltva szerveznek jelenleg még bizonytalan időközönként.

Egyedül Istené a dicsőség! 

Együtt, Krisztus nevében

Az evangélium hirdetése – ezt a feladatot bízta Krisztus tanítványaira, mielőtt felment az Atyához. Ez kell, hogy legyen a ma élő keresztyének fő küldetése is: Isten Igéjének terjesztése nemtől, származástól, nemzetiségtől és kortól függetlenül minden ember felé, minden időben. Különösen aktuális ez a feladat ebben az évben, hisz a református egyház 2013-at hivatalosan is a hitvallás évének nyilvánította. Ezt a szellemiséget tette sajátjává Barta András fornosi presbiter, a GYEK főállasú munkatársa, s hívta közös munkára, cselekvésre és ily módon nyilvános hitvallásra a Fornos környéki református gyülekezetek ifjúsági munkatársait.

A fornosi református gyülekezetben évtizedek óta példás ifjúsági munka folyik. Külön-külön az egyes korcsoportoknak megfelelő változatos alkalmakon tanítják a község fiataljait az Isten szerinti életre, s intik őket a megjobbulásra. Szolgálattevőkből sincs hiány, s ennek köszönhetően nemrég egy ifjúsági presbitérium felállítására is sor került. Az ő támogatásukkal kereste meg Barta András a derceni, munkácsi, rákosi, gáti, izsnyétei és guti református gyülekezetek ifjúsági munkásait a lelkipásztorokon keresztül, s hívta őket először egymás jobban megismerése céljából egy hétvégére Papiba, ezt követően pedig Dercenbe egy megbeszélésre a közös célok meghatározásért és kitűzéséért.

Legfontosabb célkitűzésként a szolgálattevők Isten evangéliumának hirdetését jelölték meg, s megegyeztek abban is, hogy ezt különböző eszközökkel, de Isten áldását kérve és közös erővel igyekeznek majd megvalósítani, leginkább közös alkalmak szervezése által. Ebben várhatóan külső segítséget is kapnak majd, hisz terveik között szerepel egy új KRISZ Alapszervezet létrehozása ebben a régióban, aminek a Mérce nevet szánják. E név egyrészt utal a földrajzi elhelyezkedésre, mivel a legtöbb település valamilyen formában kötődik a Mérce folyóhoz, másrészt olyan mögöttes tartalmat is hordoz magában, hogy a szervezet tagjai Isten Igéjének mércéjéhez szabják magukat, s bár tudják, hogy annak megfelelni saját erejükből nem tudnak, mégis Krisztus vérén keresztül bűnbocsánatot és örök életet nyernek. Mert az Úr Jézus áldozata után már ez lett az Úr mércéje.

Az együtt munkálkodáshoz szükséges első lépéseket tehát már megtettek. A munka java azonban még csak ezután következik. A kis csapat tagjai azonban bizakodva tekintenek jövőbe, mert jól tudják: „Minden lehetséges annak, aki hisz” Mk. 9,23.

Harsányi Andrea

"A papiban megrendezett ifitalálkozót majd megismételjük lényegesen nagyobb létszámmal!"

Bizonyságtétel: "Isten csodálatos munkái"

Sziasztok, Simon Tünde vagyok Fornosról, 17 éves. Szeretném most elmondani, vagyis leírni a bizonyságtételem. Én egy keresztény családba születtem, ahol mindig is fontos volt elmenni az istentiszteletekre, örömhírklubba, vasárnapi iskolába. Mivel jó kislány voltam, elment ezekre az alkalmakra, jól éreztem magam ott, de nem igazán érdekelt, hogy bűnös vagyok és szükségem van megváltásra. Azonban egy alaklommal, 8 éves koromban Isten megszólított és az, ami eddig nem érdekelt, megfogott és ott, az örömhírklubon megtértem. Azt hiszem ez a Szentlélek munkája volt.

A következő alkalmakra még jobban szerettem járni, mert hallani akartam Istenről, és már nem csak a játékok miatt mentem el. Aztán megtapasztaltam az életemben, hogy Isten szólít, tanít engem, meghallgatja az imáimat, velem van és megáldja minden napomat. Nem sokkal megtérésem után a családom is aktív szolgálatba állt: anyukám örömhírklub tanító néni lett és először nagyapa, majd utána apukám is presbiter lett. Egy idő múlva a mi utcánk örömhírklubját is nálunk tartottuk, amiben elkezdtem az első szolgálataim: segítettem anyunak megszámolni a pénzt, beírni a névsort, kitakarítani az alkalom előtt és után.

Amikor már elég nagy lettem, elkezdtem ifibe is járni, ahol még többet tanulhattam az Úrról. Itt kezdtem el az első komolyabb szolgálataim és még most is itt szolgálok.  Az idén, 2013 tavaszán elvégeztem a Gyermek-Evangélizációs Közösség GYET 1. fokozatát és beálltam segíteni a gyerekek közötti szolgálatba.

De nem volt mindig olyan könnyű és vidám az életem, mint ahogyan itt a leírtakban tűnik. Sokszor értek próbák és nehézségek is, ahol sokszor el is buktam, de Isten mindig adott egy újabb lehetőséget arra, hogy növekedjek a hitben és a lelki gyümölcsökben, hogy érettebb keresztény legyek.

Ha valaki világi szemmel nézné az életem, azt mondaná, hogy csupa véletlenek sorozata, én azonban tudom, hogy Isten csodálatos munkái. A keresztszüleim közül többen is keresztények, bár még édesanyámék nem voltak megtértek a születésemkor. Velük nagyon sok lehetőségem nyílik a szolgálatra a táborokban, gyermekalkalmakon. Apukám nem engedett a Nagyberegi Református Líceumba menni tovább tanulni 9. osztály után, hanem egy ukrán iskolába küldött. Ez áldássá lett az életemben, mert megtanultam ukránul, itthon vagyok minden hétvégén, így részt vehetek az ifis szolgálatokban és el tudtam végezni az első fokozatú

tanfolyamot, kapcsolatot tudott az ifink kezdeményezni a Rákosi ifivel az osztálytársamon és rajtam keresztül, a többiek segítségére lehettem az osztályomban is. Az sem véletlen, hogy egy ideje már nálunk van az örömhírklub, mert ez által is tudok szolgálni. Isten megáldott keresztény barátokkal és egy keresztény báttyal, akik mellettem állnak és segítenek a szolgálatban.

Istené a dicsőség mindenért!

Isten kérdez - Ifjúsági Eangélizáció Fornoson

Mindenki megérkezett a szervezők közül, és serényen végezte

mindenki a maga feladatát. Három éve annak, tartunk rendszeresen évente ifjúsági evangélizációkat, és most végre éreztem azt, hogy ezt az alkalmat mindenki a magáénak érezte. Ez köszönhető annak a kis csapatnak, akik elfogadták a részvételt az ifjúsági presbitériumban. Március elején jöttünk össze, és már 20-ra kitűztük az egyébként is egyre sürgető evangélizációt. Az előszervezések, a feladatvállalások, és a kivitelezés példás volt. Igaz eddig egymagam, vagy még 2-3 önkéntessel kellett ezt megszervezni, de most örültem, hogy mindenki tehetségéhez képest a legjobbat adta.

Mindenki feszült figyelemmel kísérte a bejáratot, vajon hányan jönnek el? Nem megszokott az, hogy szerdától kezdve az egész hétvégét felölelve szervezzenek egy evangélizációt. Szem előtt kísérve azt, hogy sokan tanulnak, dolgoznak, akkor ezt a megoldást láttuk a legalkalmasabbnak, ami úgy tűnik jó döntés volt.

A terem egyre csak telt meg az érkezőkkel. Énekekkel kezdtük, majd egy kiadós játékkal és szeretetvendégséggel folytattuk. Sokat beszélgettünk arról, hogy a szeretetvendégség ne a végén legyen, hanem az elején, vagy épp a derekán, mivel elveszi az élét az igei üzenetnek. Jó volt, hogy nem azonnal az evangélizációval kezdtük, mivel jó fornosi hagyományhoz hűen folyamatosan érkeztek a fiatalok. Elfoglaltságuk miatt, volt aki csak 6 órára érkeztek meg. Falun sajnos ezt is be kell tervezni. Mivel a felső korhatár 30 év volt, így különösen figyelemmel kellett kísérni azokat, akik már akár önállóan élnek.

A hét témája: Isten kérdez. Az evangélizáció előtt, minden alkalommal egy ifis imádkozott, és bizonyságot tett arról, hogy az Úr mit végzett el az életében. Az evangélizáció után egy kisfilm vetítésére került sor, melyet miután levetítettünk, megbeszéltünk, s aztán a megbeszélés után még egyszer megnéztük, azzal a szemszöggel, amely azután alakult ki, ahogy kiértékeltük. Sokan jelezték, hogy nagyszerű ötlet volt megismételni a kisfilmet, mert ami egyeseknek értékes volt, azt más a többiek is értékelhették, és bizony volt olyan , aki elsőre nem igazán értette, vagy figyelmen kívül hagyta, aza későbbiekben pedig sokat mondóvá lett. A végén a befejezés után próbára került a következő nap játéka, melyre még a fiatalok közül maradtak elég

sokan.

                Vendégeink is voltak, Dercenből és Rákosról. A vasárnapi nap, már lényegesen kinőttük a parókiánkat, és az alkalmunkat a szeretetvendégséget leszámítva a templomban kellett megszerveznünk. A résztvevők száma 65 és közel 90 fő között mozgott. Áldott legyen az Úr az elvégzett szolgálatért, imádkozzunk, hogy az elhangzott ige gyümölcsöt teremjen.

A bizonyságtételek és az evangélizáció hanganyagát itt töltheted le: 

Napok	Bizonyságtétel	Prédikáció
1.	Simon Tünde Letöltés	Ádám hol vagy? Letöltés	Barta András
2.	Király Orsolya Letöltés	Hiszed-e ezt? Letöltés	Fodor Nati
3.	Ferenc Noémi Letöltés	Kinek mondtok engem? Letöltés	Balogh Sándor
4.	Barta Gyöngyi Link	Szeretsz-e engem? Letöltés	Kacsó Géza
5.	Darcsi Edina Letöltés	Akarsz-e meggyógyulni? Letöltés	Bányai Ibolya

Néhány különlegesség:

Józsi a roma maffiózó bizonyságtétele: Letöltés

Ének: "Még azt mondják az a szép..." Letöltés

Letöltési tanácsadó:

Letölteni egyszerű: Miután megnyomtad a "Letöltés" gombot, bekerültél a Data.hu-ra, ahol meg kell nyomnod a "Lassú letöltés" gombot és elindul a letöltés 

Szeretettel: Barta András