Sport az evangélium árnyékában

Valamikor azt mondták, hogy a sport a béke követe. A

legutóbbi futballbajnokságokat megtekintve el kell, mondjuk, hogy brutális és véres sport lett a foci.

De mi keresztyének azt mondjuk, hogy a béke követe nem lehet más, mint maga Jézus Krisztus! Viszont a sport lehet egy kapcsolat, és gyülekezet építő esemény! Sőt Június 30.-án ezt is tettük. Sportoltunk az ige árnyékában.

A Fornosi Gyülekezeti sportnap egy olyan rendezvény volt, amelynek célja nem volt más, mint megmutatni, hogy a hívő embereknek nem csupán Bibliaismeretből lehet helyt állni, hanem akár a futballban, vagy épp a röplabda pályán.

Alkalmunkat igei bátorítással kezdtük, mely az 1 Korintus 9:24-27-ből „ Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre”.A versenyzők célja nem más, mint a győzelmi koszorú, a mi esetünkben a  győzelmi kupa. Viszont bármennyire is leszünk győztesek a sportban, vagy akár az üzleti életünkben, ha az Isten előtt majd mikor meg kell állnunk, akkor kárt vallunk, mert nem volt élő kapcsolatun k az Úr Jézus Krisztussal. Legyünk győztesek azzal, aki már egyszer győzött a kereszten, az Úr Jézus Krisztussal –hangzott az üzenet Gergely Szabolcs lelkészünk által. Vendégünk is volt, a testvérgyülekezetünkből az észak Írországi Templepatrick presbitériánus egyház lelkészházaspárja, és két gyülekezeti tagja. Richárd, a lelkipásztor Írországban több alkalommal volt játékvezető, és a mi kérésünkre itt is elvállalta, hogy a ő legyen a mérkőzések bírája. A bajnokságba 6 csapat jelentkezett, és két csoportba osztva, a sorsolás után megkezdődhetett a mérkőzések sora. Végül kiderült, hogy a focit, Fornoson bizony elég sokan kedvelik, mert csapatonként 7+1 játékosokkal játszottuk, s a nézők sem voltak kevesen. A meccsekről viszont el lehet mondani, hogy sportszerű, és minőségi játékok voltak. A tavalyi Gyülekezeti sportnapunkon többször kellett illetlen beszédért játékosokat kizárni, az idén mindössze egy alkalommal fordult elő, egy eléggé forró hangulatú meccsen. Azt is el kell mondani, hogy bár a foci egy igazán jó zsírégető sport, de a megterhelést megfelelő kalória bevitellel kellett egyensúlyozni, s ennek érdekében a presbiterfeleségek két hatalmas üst bográcsost főztek, mind a focisták és szurkolóik számára. Az, hogy egy étel mennyire volt sikeres, azt a kamasz srácok árulták el, miután már harmadszor járultak a terített asztalok elé. Hogy mennyire népszerű egy sport, azt általában a nézők, és az utánpótlás mutatja meg. Közel 300 ember jött el a bajnokságra, és ezek közül több mint 40 kisiskolás, akik között külön bajnokságot rendeztünk. A játékuk hasonlított a tóba dobott kenyérdarabkáéhoz, amit körberajzottak a pici halacskák, valahogy itt is azt történt. A labda köré csoportosultak a játékosok, és sok esetben a labda nem tehetett meg 5-6méternél többet hosszú időn keresztül. Persze ez a gyerekeket nem igazán bosszantotta, sőt, élvezettel és persze a maguk szakértelmével rúgták méterről méterre… A döntőbe két olyan csapat jutott, amely a tavaly sem tudta eldönteni, kik az erősebbek, így büntetőrúgással döntötték el, hogy ki a jobb, így a kupát már második alkalommal az Alvég FC vihette haza. Az első három helyezet érmeket és okleveleket vihettek haza, a kupa pedig vándorkupa lévén várja, hogy sorsáról jövőre döntsenek! Soli Deo Gloria – Mindenért Istennek legyen a Dicsőség!

Andris